Charles Bronson kemény férfiember volt, nem csoda, hogy minden idők egyik legkeményebb powerviolence zenekara ugyanúgy róla kapta nevét, mint minden idők egyik legkeményebb brit fegyence.
Paul Kersey is egy kemény, hamisítatlan, régi vágású férfiember. Az ilyenek a 70-es években még nem átallották mellre szívni, ha feleségük és lányuk csoportos nemi erőszak, vandalizmus, és holmi gyilkosság áldozataiként végzik. Jeff Goldblum és csirkefogó komái azonban nem voltak tisztában vele, milyen fából faragták ezt a jancsibajszos pacákot. Keményből. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, Paul Kersey kemény férfiember.
„SZEGÉNY EMBER PISZKOS HARRY-JE” - A Bosszúvágy saga
MÁSFÉL TEST, EGY LÉLEK - Frank Henenlotter és a Basket Case
(Az írás először itt jelent meg, 2009-ben.)
Frank Henenlottert bizonyos, sajnálatosan szűk körökben félistenként tisztelik, míg mások tehetségét megkérdőjelezik, rosszabb esetben semmibe is veszik. Ezzel valószínűleg maga az alkotó is tisztában van, és ami a legszebb a dologban, hogy ez látszólag cseppet sem zavarja. Henenlotter a leginkább öntörvényű és kreatív ma élő filmesek egyike, aki soha, semmilyen áron nem volt hajlandó engedni sajátos elképzeléseiből - hál' Istennek, mondom én. Témaválasztásai alapján David Cronenberghez szokás hasonlítani, filmjeit pedig a Bad Taste-tel, Peter Jackson 1987-es splatterével szokták rokonítani. Való igaz, ha a kanadai mester a „bio-horror”, akkor Henenlotter a „bio-trash” guruja, Jackson és közte viszont akad egy nagy különbség: az ő King Kongjára baromi kíváncsi lennék.
HOUSE OF THE GRINDING SUN – Szexről, erőszakról, címszavakban I.
VARIÁCIÓK BOLDOGTALANSÁGRA - Todd Solondz filmjei
A szobafestőnek álcázott, kócos, randa fickó hosszasan kopogtatott az ajtómon mielőtt beengedtem volna, majd egyenesen beviharzott a gyerekszobába, feketére mázolta a falait, felgyújtotta a bölcsőt a benne alvó csecsemővel együtt, és ördögi kacagásban tört ki. Nem tudom miért, de vele röhögtem, torkom szakadtából.
FILMNAPLÓ - 2012. február