Saját fotó
Hi. I'm Dick. Jack's dull boy.
Üzemeltető: Blogger.
RSS

JOBB MA EGY SÁTÁN, MINT HOLNAP KETTŐ – Az Ördögűző filmek


A hetvenes évek elején unottan kavargatta üstjét Belzebub a purgatóriumban, azon búslakodván, hogy a fiatalok már nem érdeklődnek olyan lázasan társasága iránt, ahogyan az illendő volna. Fogta tehát vasvilláját és Hollywoodba ment, hogy filmsztár legyen. Bennem meg azóta sem olvadt fel a szar.


Az, hogy a kóklernak véletlenül sem nevezhető (de sokszor célt tévesztő), brutálisan kíméletlen rendezői módszereiről hírhedt William Friedkin 1973-ban elkészítette minden idők legtökéletesebb horrorfilmjét, orbitális közhely. De többet én sem tudok elmondani róla, kedvenc műfajom legmesteribb darabja. Az ilyesmit kár is bolygatni, időről időre azonban néhány lelki üdvét aprópénzre váltó producer nem bír magával.

Négy évvel később John Boorman (olyan űberklasszikusok rendezője, mint a Deliverance vagy az Excalibur) összerántott egy igen figyelemre méltó stábot Richard Burton, James Earl Jones és Max Von Sydow nevével fémjelezve. Nem tudom, hogy ördögi megszállottság, avagy több tonna pszichoaktív szer a ludas benne, hogy végül ekkora celluloidkatasztrófát okádtak ki magukból. A forgatókönyvet fejjel lefelé olvasták, a kamerát a félszemű kellékes kezébe adták, ők pedig keresztül-kasul sertepertéltek a díszletek között, összefüggéstelen sületlenségeket motyogva. A filmben egyedül a párbeszédek és az alakítások színvonala félelmetes. Egyébként abszolút rekorder, a filmtörténet során ilyen felfoghatatlan minőségi kráter két egymást követő epizód között még nem éktelenkedett.

A következő felvonás jobb (ez igaz a világ összes többi filmjére is), viszont az Eretnek egyetlen erényeként említhető ambiciózusságnak itt nyoma sincs. Legalább ez felismerhető filmformával rendelkezik, és nem olyan, mintha vak, retardált fókák forgatták volna rútul betépve. Inkább olyan, mint egy abszint mámorban töltött este. Jó esetben nagy vonalakban emlékszel rá, de a részletek biztos ködbe vesznek.

Ezek után a sorozat harmadszorra is filmtörténelmet írt. Nem rémlik másik eset, mikor egy alapvetően bukásra ítélt produkciót leforgatnak súlyos dollármilliókból, majd a végeredményt látva rájönnek, hogy valóban bukásra vannak ítélve, így leforgatják az egészet újra, még súlyosabb dollármilliókból. Hülyének is megéri, hisz így egy szar helyett kettőt kapunk mind. Renny Harlin ostoba, sokkhatásokkal telepumpált zagyvaságával szemben Paul Schrader eredeti verziója a komótos tempóval együtt is jobb, csak kár, hogy egy teljesen stílusidegen filmbe beleerőltették az ördögűzős szálat. Az annyira illik oda, mint én Scarlett Johanssonba.



1973: The Exorcist (Az Ördögűző) 10/10
1977: The Exorcist II.: Heretic (Az Ördögűző II. - Az Eretnek) 2/10
1990: The Exorcist III. (Az Ördögűző III.) 6/10
2004: The Exorcist: The Beginning (Az Ördögűző – A Kezdet) 3/10
2005: Dominion: Prequel To The Exorcist (Az Ördögűző – Dominion) 5/10

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése