tag:blogger.com,1999:blog-15400527488717672802024-03-13T17:06:54.248+01:00CINEMALCOHOLIC GATHERINGTwelve Thousand-step program sponsored by Dick TorranceDick Torrancehttp://www.blogger.com/profile/13961031067583898202noreply@blogger.comBlogger7125tag:blogger.com,1999:blog-1540052748871767280.post-11929288365186448172012-04-12T20:26:00.001+02:002012-05-19T17:08:50.654+02:00NÉGY (ÉS FÉL) ÉJSZAKA A BATES MOTELBEN - A Psycho széria<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZF1FPIXYflYDbnH_tiPHOfEJ6oK0wF_gSyrylITG1KLdHOgNYAwfiekIiQDB7FxKbuo3vA6hw6Rs72pm8lC_MT1Z8n2amIe8twOz-8neviKMHtNSVCGyQ_LjSMkfw4VfpBINnmJOcgUY/s1600/LAZ-MARQUEZ3-476x697.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZF1FPIXYflYDbnH_tiPHOfEJ6oK0wF_gSyrylITG1KLdHOgNYAwfiekIiQDB7FxKbuo3vA6hw6Rs72pm8lC_MT1Z8n2amIe8twOz-8neviKMHtNSVCGyQ_LjSMkfw4VfpBINnmJOcgUY/s320/LAZ-MARQUEZ3-476x697.jpg" width="218" /></a><i>Alfred Hitchcock</i> <b>Psycho</b>járól írni legalább olyan indokolatlan, égbekiáltó baromság, mint újraforgatni azt, vagy mondjuk sorban állni sajtburger menüért egy csavarboltban. Mivel mostanság lelkesen gyakorlom a legújabb „anger management” technikákat, jótékonyan tekintsünk el attól, hogy egy <i>Gus Van Sant</i> nevű idióta fa**szopó ge*i a kettő közül minimum az egyik indokolatlan, égbekiáltó baromságot bizonyítottan elkövette. Semmiképp ne süllyedjünk le a szintjére, így nézzük inkább néhány mondatban a folytatásokat, majd helyezzük be az eredetit a lejátszóba és tekintsük meg sokadik alkalommal is felesleges szócséplés nélkül, a mű ugyanis magáért (valamint egy műfajért, egy korszakért és egy – de inkább kettő - legendáért) beszél.<br />
<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
<br />
Huszonhárom évig síri csend honolt a Bates Motel portáján, majd miután <i>Hitch</i> kezet foghatott megannyi felejthetetlen karakterével, kiket a túlvilágra küldött pályája során, Norman visszaállt a recepcióra. Nem tudom, van -e összefüggés a mester halála és a <b>Psycho</b> folytatások dömpingje között, de nem volnék meglepve, ha a több évtizedes csendrendelet a konok rendezőmogulnak lett volna köszönhető.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_G6eIGfe02TS3fX2gxEen2deUNiKGochPD9bAEO_wgb4Y9RkYpMiVur3SPrIHyL3gSlos-9qy2VnuCXRJtPYKZjTfsSmop7rW9TADncVGJ7vi2Wf4XOCYo68eIx_MOSaOsUsQZTBsbJg/s1600/psycho17.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="222" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_G6eIGfe02TS3fX2gxEen2deUNiKGochPD9bAEO_wgb4Y9RkYpMiVur3SPrIHyL3gSlos-9qy2VnuCXRJtPYKZjTfsSmop7rW9TADncVGJ7vi2Wf4XOCYo68eIx_MOSaOsUsQZTBsbJg/s400/psycho17.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVHlliksvCHBS1Nn3D1kMEPHbkSyNgMpuRCOdlcxEruVXXsfSr76Q6dXwVDT57TFozGpQZPDW0vE6LIj3gtCNuBQT90RI69jaaQNfMOdkglxpCefV_qz9uBuoitSUPREh3K3RV2oD15so/s1600/psychoii.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVHlliksvCHBS1Nn3D1kMEPHbkSyNgMpuRCOdlcxEruVXXsfSr76Q6dXwVDT57TFozGpQZPDW0vE6LIj3gtCNuBQT90RI69jaaQNfMOdkglxpCefV_qz9uBuoitSUPREh3K3RV2oD15so/s200/psychoii.jpg" width="140" /></a></div>
1983-ban tehát bemutatták a <b>második rész</b>t, mely szerencsére nem próbálta utánozni az előd utolérhetetlen stílusérzékét, és nem is akar többnek látszani, mint egy nosztalgiából (és persze galádnak nem nevezhető nyereségvágyból) elkövetett replikának, ami az első film rajongóit egész biztosan boldoggá teszi, két teljes órára. Ismerős arcok, helyszínek, és bár ez még önálló filmként is megáll a lábán, az egésznek már jóval olcsóbb zakója van.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZPQ3j1TgdNRQ6cTSfExL89yDmREtf0EA2pZzvwvzv5cVkADw2PZVNXyQFnYwt03yhujbBPia1YrZkMlPb9WZT6cXhPJ06ykPM3Yf01qYszkZFYedDleDRdpaVDKBk4otS7A-2UfVy-OY/s1600/psycho_3.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZPQ3j1TgdNRQ6cTSfExL89yDmREtf0EA2pZzvwvzv5cVkADw2PZVNXyQFnYwt03yhujbBPia1YrZkMlPb9WZT6cXhPJ06ykPM3Yf01qYszkZFYedDleDRdpaVDKBk4otS7A-2UfVy-OY/s200/psycho_3.jpg" width="130" /></a>Ez a zakó a <b>harmadik</b> fordulóra kiegészül egy kopott nadrággal és kalappal, így amit végül kapunk a pénzünkért (khm, sávszélességért), az egy snájdig proletár slasher a 80-as évek jegyében, annak megfelelően klisés karakterekkel, cselekménnyel és borzasztóan kiszámítható gyilkosságokkal. Ezt sokkal inkább az említett alműfaj, mint az eredeti film rajongóinak ajánlom, ám mivel az én grandiózus szívemben mindkettőnek akad hely bőven (emellett áldott igénytelenségem révén félelmetesen könnyű boldoggá tenni), ezen is jól szórakoztam. Érdekesség, hogy itt már nem csak a recepciós pult, hanem a kamera mögött is Norman Bates (azaz<i> Anthony Perkins</i>) állt.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0sNm75H1998_aXAH8WjXFwstfw6zpPJaBUy5C-cLoLrka6BO30R-MRno6yvzm9ZcDQ_Tg6qr34GMdTlXoug_tj_LxI1F41a8IzjVm1tNuE1d8s7jtCssr_g6vThAJQfU2TdwjLvGgmBw/s1600/psycho4.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0sNm75H1998_aXAH8WjXFwstfw6zpPJaBUy5C-cLoLrka6BO30R-MRno6yvzm9ZcDQ_Tg6qr34GMdTlXoug_tj_LxI1F41a8IzjVm1tNuE1d8s7jtCssr_g6vThAJQfU2TdwjLvGgmBw/s200/psycho4.jpg" width="140" /></a>A <b>negyedik felvonás</b> azonban teljes csőd. Bates - mint valami elbaszott, kispolgári Hannibal Lecter -, spagetti szószt keverget a takarékra állított tűzhely mellett, miközben abszolút felfoghatatlan indíttatásból telefonon keresztül, egy élő rádióműsorban elmeséli a „szörny” eredettörténetét (melynél semmitmondóbbat és klisésebbet egyébként embert próbáló feladat lett volna írni). Én nem tudom, hogy<i> Mick Garris</i> kinek a kije, de hihetetlen, hogy ez a pacák a mai napig kapja a jobbnál-jobb lehetőségeket annak dacára, hogy közel három évtizede megbízhatóan illusztrálja, hogyan kell az ilyesmit egytől-egyig ormótlanul elkúrni. Kókler a javából, ez a film pedig bemutatása napján megérett a feledésre. Szerencsére annál semmi sem könnyebb vele kapcsolatban, a megbocsájtás például biztos nem.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBSPC2JbXipSDQx47UogeDLTEaClnGpIgCQdLE9P4fd-hPl3KPXm9uo0kVUm9n6JOhXjt4TjjdBJcTWI1vy8iOE6wpVhl_iGWKf-KgPjrAh-X-SRlINvb32PVCKnXOt8TjFcVfZrbd164/s1600/psychoa2border-476x661.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBSPC2JbXipSDQx47UogeDLTEaClnGpIgCQdLE9P4fd-hPl3KPXm9uo0kVUm9n6JOhXjt4TjjdBJcTWI1vy8iOE6wpVhl_iGWKf-KgPjrAh-X-SRlINvb32PVCKnXOt8TjFcVfZrbd164/s320/psychoa2border-476x661.jpg" width="230" /></a>Ellentétben a legtöbb sorozattal, ahol az egyes epizódok között némi minőségingadozás figyelhető meg, a Psycho széria egyértelmű zuhanórepülés függőlegesen lefelé, azonban igazán csak a leérkezés kellemetlen benne.<br />
<br />
<br />
<b>Psycho</b> (1960) 10/10<br />
<b>Psycho II. </b>(1983) 7/10<br />
<b>Psycho III.</b> (1986) 5/10<br />
<b>Psycho IV: The Beginning </b>(1990) 3/10<br />
<b>Psycho</b> (1998) 0/10<br />
<br />Dick Torrancehttp://www.blogger.com/profile/13961031067583898202noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1540052748871767280.post-66063648824317835742012-04-01T22:39:00.001+02:002012-05-19T17:11:34.605+02:00FILMNAPLÓ - 2012. március<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgj3M8ZC4RUHhQ9_LT8AuZOCExtJ93Yiu8fIEa-klpNZQsNzXLPc5o4FZg8F5ejSL1ub9B1z3RdXsCrJPg66HgQ8-IU6is82J9-0qYlxkOcBF0LVcnJxbjO0e8GPmaqB0biMlfsSoW313Y/s1600/20192pa.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgj3M8ZC4RUHhQ9_LT8AuZOCExtJ93Yiu8fIEa-klpNZQsNzXLPc5o4FZg8F5ejSL1ub9B1z3RdXsCrJPg66HgQ8-IU6is82J9-0qYlxkOcBF0LVcnJxbjO0e8GPmaqB0biMlfsSoW313Y/s320/20192pa.jpg" width="239" /></a><br />
<b style="font-weight: bold;">×: </b>szarszint mérce<br />
<b>*: </b>minőség higrométer<br />
<div style="font-weight: bold;">
<b><br /></b></div>
<b>2019 – After The Fall Of New York</b> /1983/ ×××× (Olasz poszt-apokalipszis jöhet, bármilyen mennyiségben.)<br />
<br />
<b>2Headed Shark Attack</b> /2012/ ×× (A film közben megállás nélkül azon tanakodtam, vajon a vérszomjas, kétfejű cápa, vagy Carmen Electra csöcsei realisztikusabbak? Fogós kérdés.)<br />
<br />
<b>Álom.net</b> /2009/ ××××× (A büdös ku**a világ ba**za tele forró teve g**ivel a jó édes anyját annak, aki ezt a f*stengert kiokádta, de még inkább, ha nem készít hozzá folytatást azonnal!!!!)<br />
<br />
<br />
<a name='more'></a><b>Antikörper</b> /2005/ ** (Ritka, hogy nem nézek végig egy filmet, ha már elkezdtem (bár a tanulmányaimban volnék ilyen kitartó), de mikor megjelent a germán Hannibal Lecter egy alapvetően rossz filmben, hálaimát rebegtem a stop gomb feltalálójának.)<br />
<br />
<b>Aura, El</b> /2005/ **** (Elsőosztályú, veséig hatoló krimi. Talán kicsit hosszabb a kelleténél, de kétségtelenül royal-prémium kategória.)<br />
<br />
<b>Baby Blues</b> /2008/ *** (Feszes és jól kivitelezett McDrive horror.)<br />
<br />
<b>Birdemic: Shock and Terror</b> /2010/ ××××× (Valószínűleg kizárólag az ékes klingon nyelvben léteznek ama grandiózusságra vonatkozó kifejezések, melyek képes érzékeltetni ezen szarkupac emberfeletti tekintélyét.)<br />
<br />
<b>Body Snatchers</b> /1993/ ****<br />
<br />
<b>Bullets Over Broadway</b> /1994/ ***** (Woody Allen, színház, maffia, Chazz Palminteri és minden további kellék egy hibátlan, bármikor előkapható, és minden esetben működő komédiához.)<br />
<br />
<b>Car, The</b> /1977/ **1/2<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj85Z-rTclnoQtvx2UKY4fsWapDN-huscYrBzo5yMU9caPMFzSkIFv8RnqkWb4O3x3wl9PBr_LUxrQ5Ggp_Hya-Eyqxh5NWTclIuLldued9EbKFseXcsiJG-xTWAUK5D8Dwv-nn_7Vxy_o/s1600/chaser.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="241" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj85Z-rTclnoQtvx2UKY4fsWapDN-huscYrBzo5yMU9caPMFzSkIFv8RnqkWb4O3x3wl9PBr_LUxrQ5Ggp_Hya-Eyqxh5NWTclIuLldued9EbKFseXcsiJG-xTWAUK5D8Dwv-nn_7Vxy_o/s320/chaser.jpg" width="320" /></a><b>Chaser, The</b> /2008/ **** (Másodszorra már nem volt elemi erejű csapás, de így is hibátlan prototípusa az összetett, többrétegű, intelligens és dramaturgiailag tökéletes thrillereknek. Párját ritkító műfaji csúcsteljesítmény.)<br />
<br />
<br />
<b>Crazy, Stupid, Love.</b> /2011/ *** (Nagyrészt meglepően szimpatikus, három dimenziós karakterek egyszerű története, ami a végén csak bebújik szülővárosa gyomorforgató cukormázleple alá.)<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAdLc93uS8dl6xCg9g66B3lfguzChNskjNwQB9rGpp9YEJIp9LNWPvW6ofBp38gdoxKbVE81yQQLoyJzDMQNpmL1WUuntcQYUzxSuEdPPjemcg-7al6-LbP06yPCmCPgsuTg_Zo0Y1xlc/s1600/3b852bba7dbaa2e59c74688dc5042bd3.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAdLc93uS8dl6xCg9g66B3lfguzChNskjNwQB9rGpp9YEJIp9LNWPvW6ofBp38gdoxKbVE81yQQLoyJzDMQNpmL1WUuntcQYUzxSuEdPPjemcg-7al6-LbP06yPCmCPgsuTg_Zo0Y1xlc/s320/3b852bba7dbaa2e59c74688dc5042bd3.jpg" width="201" /></a><br />
<b><br /></b><br />
<b>Curse Of The Blue Lights</b> /1988/ ××××× (Szellemklán, Forn, Fox, Csonka Pici, zombik és a Máldún Ember. Sírok, zokogok, annyira szeretem. Ez nem film, hanem VALLÁS.)<br />
<br />
<b>Death Wish</b> /1974/ ****<br />
<br />
<b>Death Wish II.</b> /1982/ **<br />
<br />
<b>Death Wish III.</b> /1985/ ×××××<br />
<br />
<b>Death Wish 4.</b> /1987/ **1/2<br />
<br />
<b>Death Wish 5.</b> /1994/ *1/2<br />
<br />
<b>Dellamorte Dellamore</b> /1994/ ***** (Ebben a hónapban kétszer láttam, összesen fél milliárdszor, ha pedig háromszáz éven keresztül minden nap meg kéne néznem négyszer, kurvára imádnám azt a háromszáz évet.)<br />
<br />
<b>Dogtooth</b> /2009/ **** (Beteg, perverz, retinába és agykéregbe égő, elgondolkodtató, kellemetlen filmélmény. Az én csésze teám.)<br />
<br />
<b>Exorcist, The</b> /1973/ *****<br />
<br />
<b>Exorcist II. - The Heretic</b> /1977/ *<br />
<br />
<b>Exorcist III.</b> /1990/ ***<br />
<br />
<b>Exorcist – Dominion</b> /2005/ ***<br />
<br />
<b>Exterminator, The</b> /1980/ ****<br />
<br />
<b>Father's Day</b> /2011/ ****<br />
<br />
<b>Gangs Of New York</b> /2002/ *** (Közepes Scorsese, ami a megalomániát jegelve könnyűszerrel kerülhetett volna a legjobbak közé.)<br />
<br />
<b>Happiness</b> /1998/ *****<br />
<br />
<b>Hobo With A Shotgun</b> /2011/ ****1/2<br />
<br />
<b>I Drink Your Blood </b>/1970/ ***1/2<br />
<br />
<b>In My Skin</b> /2002/ *** (Erős ötlet, közepes rendezés, gyenge hatás. A téma többet követelt volna.)<br />
<br />
<b>Jack Brooks - Monster Slayer</b> /2007/ **1/2 (Robert Englund miatt egy nézést megér, amúgy rendkívül vontatott és ötlettelen horror-vígjáték. Btw, nincs kedve valakinek végre megpróbálni rendes horrorfilmet forgatni, ahelyett, hogy szar viccekkel palástolja a tehetségtelenséget?)<br />
<br />
<b>Kingdom Of The Spiders</b> /1977/ *** (Fura, hogy húsz év után is megmaradtak jelenetek ebből, és még furább, hogy ezek nagyrészt mennyire esetlennek tűntek „felnőtt” szemmel.)<br />
<br />
<b>Life During Wartime</b> /2009/ ***<br />
<br />
<b>Manhattan</b> /1979/ **** (Woody csúcsformában. Elképesztő dialógusok a sarokról.)<br />
<br />
<b>Monster</b> /2003/ *** (Charlize Theron nélkül ma már az elefántok sem emlékeznének erre. A színészmesterség magasiskolája, egy közepes filmben.)<br />
<br />
<b>Mosquito</b> /1995/ ×××× (Kiadós gyorskaja, nagyüzemi szarzabálónak. Bámulatos székletpörkölt, válogatott alapanyagokból.)<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCdKLP0FMPSmCfw-tQUg03NG-fIbxxLoSAVrhK5UCnwYzNIDgTg-g_tiNNLRVgUsDT_2J2Vh5b9vC3B4_Uy8mTjOliY3bRsS3g1KnXQRDzhWaCrh7Iu6RZ0NjYER9fzcqCDOi_tz4aJeM/s1600/psycho-1-1024.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCdKLP0FMPSmCfw-tQUg03NG-fIbxxLoSAVrhK5UCnwYzNIDgTg-g_tiNNLRVgUsDT_2J2Vh5b9vC3B4_Uy8mTjOliY3bRsS3g1KnXQRDzhWaCrh7Iu6RZ0NjYER9fzcqCDOi_tz4aJeM/s320/psycho-1-1024.jpg" width="320" /></a><br />
<b>Palindromes</b> /2004/ *****<br />
<br />
<b>Psycho</b> /1960/ *****<br />
<br />
<b>Psycho II.</b> /1983/ ***<br />
<br />
<b>Psycho III.</b> /1986/ **1/2<br />
<br />
<b>Psycho IV.</b> /1990/ *<br />
<br />
<b>Purple Rose Of Cairo</b> /1985/ **** (Mikor az ötletesség és a fantázia életre kelti a vásznat. Filmen, valóságban egyaránt.)<br />
<br />
<b>Race With The Devil</b> /1975/ ****<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCVe5LJj_hjs37ihZzbg_SfPWC0HCGmy-9gXHSPOjpQo3FbL8JHQqOIADYBX3tK-JvpBBvx-G0w38BVtM8UtKL__KczMhDdkwsUK4xTlRe8gBYrRQxcYUKab1j7l1IbDFkN2uRhjdBRJY/s1600/theroom.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCVe5LJj_hjs37ihZzbg_SfPWC0HCGmy-9gXHSPOjpQo3FbL8JHQqOIADYBX3tK-JvpBBvx-G0w38BVtM8UtKL__KczMhDdkwsUK4xTlRe8gBYrRQxcYUKab1j7l1IbDFkN2uRhjdBRJY/s200/theroom.jpg" width="200" /></a><b>Room, The</b> /2003/ ××××× (Nem találok szavakat. Ha mégis nagyon kutakodom, olyanokat lelek, mint bájos, káprázatos, pokoli, dilettáns, vagy leginkább: hígfos dézsából.)<br />
<br />
<b>Sand Sharks</b> /2011/ ××× (Ha az igényeid olyan alpári mélységekben dagonyáznak, mint az enyémek, pompásan fogsz mulatni.)<br />
<br />
<b>Sideways</b> /2004/ **** (Ritkán kötnek le a képernyőn hétköznapi emberek hétköznapi problémái. De ha Alexandre Payne mozgatja őket, nem tudom levenni róluk a szememet.)<br />
<br />
<b>Some Guy Who Kills People</b> /2011/ ***<br />
<br />
<b>Storytelling</b> /2001/ ****<br />
<br />
<b>To Catch A Killer</b> /1992/ ** (Hangulatot és stílust egyaránt nélkülöző, bátortalan, olcsó és sekélyes portré minden idők egyik legelvetemültebb sorozatgyilkosáról, aki Dennehy korrekt alakítása ellenére is „sokkal jobbat érdemelne”.)<br />
<br />
<b>Vanishing Point</b> /1971/ ***<br />
<br />
<b>Videodrome</b> /1983/ ***** (Cronenberg = géniusz. Videodrome = mestermű.)<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKAZltniZcIuoe42NkzRl8o2GZsfwkiTuYcU9zi-tMDpsThPC3biFRnB_0rUPHalRZNqysEBCJsRRa50ni2RdDmkdmNzDMe0-_s9C8jOlJHYqoVVO1pnJisv9VItKGjmbvTc4FEGri9kA/s1600/Charlize_Theron_Looks_Upset_New_Poster_For_Young_Adult_1321399406.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKAZltniZcIuoe42NkzRl8o2GZsfwkiTuYcU9zi-tMDpsThPC3biFRnB_0rUPHalRZNqysEBCJsRRa50ni2RdDmkdmNzDMe0-_s9C8jOlJHYqoVVO1pnJisv9VItKGjmbvTc4FEGri9kA/s200/Charlize_Theron_Looks_Upset_New_Poster_For_Young_Adult_1321399406.jpg" width="128" /></a><b>Warriors</b> /1979/ *****<br />
<br />
<b>Welcome To The Dollhouse</b> /1995/ ****<br />
<br />
<b>Woman In Black</b> /2011/ **<br />
<br />
<b>Young Adult</b> /2011/ ***1/2 (Néha teret engedek a bennem élő picsának, és ilyenkor meglepően jól esnek Jason Reitman filmjei. Ez talán eddigi legjobbja, Theron pedig kiváló, mint általában, már ha kap szerepet.)<br />
<br />
<b>Zwart Water</b> /2010/ ** (Semmitmondó, lapos és unalmas, ezerkétszázadik szellemtörténet.)Dick Torrancehttp://www.blogger.com/profile/13961031067583898202noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1540052748871767280.post-31907281775750286692012-03-29T12:04:00.000+02:002012-03-30T00:42:49.666+02:00„SZEGÉNY EMBER PISZKOS HARRY-JE” - A Bosszúvágy saga<br />
<i>Charles Bronson</i> kemény férfiember volt, nem csoda, hogy minden idők egyik legkeményebb powerviolence zenekara ugyanúgy róla kapta nevét, mint minden idők egyik legkeményebb brit fegyence.<br />
<i>Paul Kersey</i> is egy kemény, hamisítatlan, régi vágású férfiember. Az ilyenek a 70-es években még nem átallották mellre szívni, ha feleségük és lányuk csoportos nemi erőszak, vandalizmus, és holmi gyilkosság áldozataiként végzik. <i>Jeff Goldblum </i>és csirkefogó komái azonban nem voltak tisztában vele, milyen fából faragták ezt a jancsibajszos pacákot. Keményből. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, Paul Kersey kemény férfiember.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkuh-WkfopJq6ixJ3YYjymV-WBCRcxkpmoc2wedGWYwKljFIPlw5dy4yZhKhMpRjIK11eqoqwzm_b1ZyDyMhZTx1D7bO3RH3FRi6fGgfopIemtiP5u5suzluAJ32yxAiL5UCuo4lvSpqc/s1600/DeathWishBanner.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="167" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkuh-WkfopJq6ixJ3YYjymV-WBCRcxkpmoc2wedGWYwKljFIPlw5dy4yZhKhMpRjIK11eqoqwzm_b1ZyDyMhZTx1D7bO3RH3FRi6fGgfopIemtiP5u5suzluAJ32yxAiL5UCuo4lvSpqc/s400/DeathWishBanner.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjx7pw_p-evXEiE1-q797q7GsBATXkVPFDpXIHjMyWV5mXfx7ZgSameAoNwY-Q3vxXWG2ypiAvlTtssnTJ3aU9wyL2CNs2Ah8P0OfIuYsgElq1AxOSLYElr7g-2c0qr7yxSrN3A-qD_OFs/s1600/Death+Wish+1974.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjx7pw_p-evXEiE1-q797q7GsBATXkVPFDpXIHjMyWV5mXfx7ZgSameAoNwY-Q3vxXWG2ypiAvlTtssnTJ3aU9wyL2CNs2Ah8P0OfIuYsgElq1AxOSLYElr7g-2c0qr7yxSrN3A-qD_OFs/s200/Death+Wish+1974.jpg" width="133" /></a>Ahogy az első film is igen kemény, melyben feltűnik. A <b>Bosszúvágy</b> olyan komor és öntörvényű alkotás, hogy biztosan nem támad kedved viháncolni közben (nem úgy Kersey későbbi kalandjai során). A filmre nem ragasztom rá egyértelműen az exploitation címkét (pedig emblematikus erőszakmozi), hiszen itt a kegyetlenség nem teljesen öncélú, a film üzenetet közvetít, legyen az akármilyen bárdolatlan és kiábrándult. Megérettünk rá, hulljon a férgese!<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBn6GwB0xyflGa-uqyHFIcWhlI997WFsbFmLe_nnwd1jEZbX7MGT_yvlA1ceUcBmNivKuWwMGVMeg-HwCWS7BSxB_Mi7u9spLDNkppj15HEL1l0Hx-dTxuP8N-kH517FvDY2CJ-5I_As4/s1600/deathwish2cov.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBn6GwB0xyflGa-uqyHFIcWhlI997WFsbFmLe_nnwd1jEZbX7MGT_yvlA1ceUcBmNivKuWwMGVMeg-HwCWS7BSxB_Mi7u9spLDNkppj15HEL1l0Hx-dTxuP8N-kH517FvDY2CJ-5I_As4/s200/deathwish2cov.jpg" width="140" /></a>A nyolc évvel későbbi <b>folytatás</b> viszont tökéletesen szemlélteti, hogyan lehet leggyorsabban A-ból a B-be jutni. Nagyon rossz film, ám a minőségromlással együtt itt jelent meg az a szemét, lakótelepi báj, ami egyeseknek (nekem legalábbis biztosan) a sorozat legnagyobb erényét jelenti. Az egész stáb félelmetes görccsel próbálja felülmúlni az első ütés erejét, ám minden jobb horog botrányos viccként sül el. Tudjátok, mint amikor a kocsmában berúg a kisebbségi komplexusban szenvedő törpe és nekimegy a kidobónak. Nem tudod, hogy sírj, vagy nevess, de inkább az utóbbit választod, mert a kettő közül mégiscsak az a jobb, ha már itt vagy, és nem hagytak más opciót.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHvSXnlBDqSRgc4hdq6NZQnmdhSYlyaGA8hO7PE2RV6q0WCmFxJV1ChMHqHBPDE50vVV-cA-q9DOt9ezQ2uHAiKmu3pqLNmsGzztFh8DEFZC7PEhiVP5hEQDyb3njQS6lxRtaCPBF4XM0/s1600/Death+Wish+3+movie+poster+by+Sam+Gilbey+for+Edgar+Wright+screening+(1).jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHvSXnlBDqSRgc4hdq6NZQnmdhSYlyaGA8hO7PE2RV6q0WCmFxJV1ChMHqHBPDE50vVV-cA-q9DOt9ezQ2uHAiKmu3pqLNmsGzztFh8DEFZC7PEhiVP5hEQDyb3njQS6lxRtaCPBF4XM0/s320/Death+Wish+3+movie+poster+by+Sam+Gilbey+for+Edgar+Wright+screening+(1).jpg" width="229" /></a></div>
Van egy sztorim. Ovis voltam (mentségemre legyen mondva, hogy év vesztes vagyok és szerintem ez már nagycsoportban, de minimum középsőben történt), és a <i>Virág Joci</i> volt a legjobb cimborám. Az ő bátyja hőn szeretett otthonunk, a Lenin lakótelep egyetlen videotékájának szorgos csinovnyikjaként hajtotta a vizet a világ malmára, ahol vagy harmincöt műremek közül válogathatott a nagy étvágyú fogyasztó. Mondanom sem kell, mindannyian azért próbáltuk legjobb tudomásunk szerint elvégezni az óvodát, hogy mi is teljhatalmú videotékások lehessünk egy szebb nap hajnalán. Egyik reggel Joci izgatottan sietett felém, midőn átléptem a Brunswick Óvoda patinás küszöbét, majd őrült hadarással újságolta, hogy tegnap a nagyra becsült Vico gondozásában megjelent a világ legjobb filmje, a<b> Bosszúvágy 3</b>. Srácok, így négyszemközt elárulom, én még életemben nem voltam olyan irigy, mint akkor. <i>Charles Bronson</i>. Bosszúvágy HÁROM. És a Joci előbb látta. Picsába. Feldolgozván életem első komolyabb szembesülését az élet kegyetlen igazságtalanságával, a délutáni kamu szunya után hazavágtatva egy kisebb lakógyűlés – és annál nagyobb nikotinfelhő - közepette (Jociéké volt a negyven háztartásra jutó egyetlen videomagnó az épületben) megtekintettem a művet, mely azonnal helyet követelt magának kedvenceim míves listáján, rögtön a <i>Vakrémület</i>, a <i>Gonosz Halottak</i>, a <i>Démonok</i> és az <i>Amerikai Ninja</i> mellett (egyébként ez a lista a mai napig nem változott jelentősen, hogy ez korán kialakult jó ízlést, avagy életre szóló rosszat jelent, rátok bízom). Ez lett számomra a <i>Keresztapa</i>. Mit <i>Keresztapa</i>? Az <i>Aranypolgár</i>!<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOT4xkAlEup88QcHdFvuoVQF4VRk6rNV3l6MkcKoAYJaAlBy9HGaehODZN4lllBnZq7mbxRf2OHaEGBfRsDMgTE9NdIrnhgYiKasoDER2WLUq5jkmBZc7fhAdJmjohOphGbToy9uDRIpI/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="142" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOT4xkAlEup88QcHdFvuoVQF4VRk6rNV3l6MkcKoAYJaAlBy9HGaehODZN4lllBnZq7mbxRf2OHaEGBfRsDMgTE9NdIrnhgYiKasoDER2WLUq5jkmBZc7fhAdJmjohOphGbToy9uDRIpI/s200/3.jpg" width="200" /></a>Van még egy sztorim. A napokban megnéztem úgy két évtized után ismét. Kicsit máshogy élt az emlékeimben eme remekmű. Itt ugyanis elgurult minden gyógyszer. Egy <i>Bronson</i> karikatúra vagdalkozik egy otroba, kolosszális szemétdombon. Olyan a film, mintha a <i>Szomszédok</i> stábja bónuszepizódot forgatott volna a poszt-apokaliptikus Tromaville-ben, nagyon súlyos acidon. Szégyenteljes trash, a legszórakoztatóbb fajtából. Nem is értem, hogy gondolhatták mindezt komolyan. Akkor is, tegnap is, ma is a széria koronázott királya számomra, csak a koronázás oka került inverzbe.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgg7I2HzDXavN7dbhekPTBhm-7QmpYfb_GVFig5UYfws1Zv_3MYGlwqfzA8lVgCN6vJdBzsTlehyqhOY8LUgwyqGlNB2IwUJ4VaViMFJwpbrrPo-Wjrx82SMt5TVyGCQxJcu7FurXaqplU/s1600/Article-Rio-DeathWish4LostBoys.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="139" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgg7I2HzDXavN7dbhekPTBhm-7QmpYfb_GVFig5UYfws1Zv_3MYGlwqfzA8lVgCN6vJdBzsTlehyqhOY8LUgwyqGlNB2IwUJ4VaViMFJwpbrrPo-Wjrx82SMt5TVyGCQxJcu7FurXaqplU/s200/Article-Rio-DeathWish4LostBoys.jpg" width="200" /></a>A <b>negyedik</b> nem sokkal jobb film, csak épp annyival, hogy kevésbé tudjon szórakoztatni. Talán a legbrutálisabb epizód, itt már ezredeket küld a halálba <i>Bronson</i> egymaga, ha másért nem, hát ezért érdemes megnézni. Márpedig másért nem.<br />
<br />
Az <b>ötödik</b>et még ennyiért sem. Sajnos ennél a résznél már a világon semmi nincs, sem ambíció (addig se nagyon volt), sem tehetség (végképp nem), sem hangulat (90-es évek, ugyebár). Szomorú pont egy keserédes történet végén.<br />
<br />
Ritka groteszk sorozat ez. Ötből négy film minősíthetetlen, mégis ennek a négynek köszönheti hírnevét és népszerűségét, és míg legjobb pillanataiban (első rész) ugyan erőteljes, a konkurencia (<b>Dirty Harry</b>) mellett nem terem neki babér, a legrosszabbakban (harmadik epizód) annyira borzalmasan suta és ostoba, hogy ezzel kitörölhetetlen nyomot hagyott az egyetemes mozgókép történelemben, és elévülhetetlen szerepet játszott a hozzám hasonló hülyegyerekek önkényes retardációjában. Magam részéről, köszönöm.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHiB4et19Duwh7OaI-Ul6drLUAGw71DCZMmbvt1Qtk76vyXIy9T30jCibkloTITS0h0YqqiyKpjh-eDfTrddTCREAitJa9Cy4g7RyQ5wUjsuqkq-I_Qdy0DcdH1H6fhGcy9ZxfJ48uSOc/s1600/Death+Wish+21.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHiB4et19Duwh7OaI-Ul6drLUAGw71DCZMmbvt1Qtk76vyXIy9T30jCibkloTITS0h0YqqiyKpjh-eDfTrddTCREAitJa9Cy4g7RyQ5wUjsuqkq-I_Qdy0DcdH1H6fhGcy9ZxfJ48uSOc/s320/Death+Wish+21.JPG" width="320" /></a><br />
<br />
1974: <b>Death Wish</b> 8/10<br />
1982: <b>Death Wish II.</b> 5/10<br />
1985: <b>Death Wish III.</b> 10/10<br />
1987: <b>Death Wish 4. - The Crackdown</b> 6/10<br />
1994: <b>Death Wish V. - The Face Of Death</b> 3/10Dick Torrancehttp://www.blogger.com/profile/13961031067583898202noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1540052748871767280.post-68935322687731359612012-03-26T17:48:00.000+02:002012-03-26T23:18:42.179+02:00MÁSFÉL TEST, EGY LÉLEK - Frank Henenlotter és a Basket Case(Az írás először <a href="http://filmpont.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2792:masfel-test-egy-lelek-basket-case&catid=9:kultur-sokk&Itemid=10">itt</a> jelent meg, 2009-ben.)<br />
<br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><em style="color: #001122; font-size: 12px; text-align: -webkit-left;">Frank Henenlotter</em><span style="color: #001122; font-size: 12px; text-align: -webkit-left;">t bizonyos, sajnálatosan szűk körökben félistenként tisztelik, míg mások tehetségét megkérdőjelezik, rosszabb esetben semmibe is veszik. Ezzel valószínűleg maga az alkotó is tisztában van, és ami a legszebb a dologban, hogy ez látszólag cseppet sem zavarja. Henenlotter a leginkább öntörvényű és kreatív ma élő filmesek egyike, aki soha, semmilyen áron nem volt hajlandó engedni sajátos elképzeléseiből - hál' Istennek, mondom én. Témaválasztásai alapján<i> </i></span><span style="color: #001122; font-size: 12px; text-align: -webkit-left;"><i>David Cronenberg</i></span><span style="color: #001122; font-size: 12px; text-align: -webkit-left;">hez szokás hasonlítani, filmjeit pedig a </span><span style="color: #001122; font-size: 12px; text-align: -webkit-left;"><strong>Bad Taste<i>-</i></strong></span><span style="color: #001122; font-size: 12px; text-align: -webkit-left;">tel, <i>Peter Jackson</i> 1987-es </span><span style="color: #001122; font-size: 12px; text-align: -webkit-left;">splatter</span><span style="color: #001122; font-size: 12px; text-align: -webkit-left;">ével szokták rokonítani. Való igaz, ha a kanadai mester a „bio-horror”, akkor Henenlotter a „bio-trash” guruja, Jackson és közte viszont akad egy nagy különbség: az ő </span><span style="color: #001122; font-size: 12px; text-align: -webkit-left;"><strong>King Kong</strong></span><span style="color: #001122; font-size: 12px; text-align: -webkit-left;">jára baromi kíváncsi lennék.</span> </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQQ7z8bf1DJeYaueveOTUyoF4OrFZ7X1UX0Z6Uu8tJorJZA-HEBrG60lVjsbFUxmVMRauDdcOZ_tPPuFrMzSwAYU7ocigii8l4q-UTL16QY3PArz8Lc6dH-FOcSBn7tgqom2SoBS6pg1w/s1600/images.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="224" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQQ7z8bf1DJeYaueveOTUyoF4OrFZ7X1UX0Z6Uu8tJorJZA-HEBrG60lVjsbFUxmVMRauDdcOZ_tPPuFrMzSwAYU7ocigii8l4q-UTL16QY3PArz8Lc6dH-FOcSBn7tgqom2SoBS6pg1w/s400/images.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<a name='more'></a><div align="left" style="color: #001122; font-family: Verdana; font-size: 12px;">
<br /></div>
<div align="left" style="color: #001122; font-family: Verdana; font-size: 12px;">
Első és mindmáig legismertebb filmje az 1982-ben bemutatott <b>Basket Case</b>, ami eredeti történetének, bizarr humorának és rendezője elképesztő stílusának köszönhetően igen komoly kult státuszt vívott ki, így később két folytatás is készült hozzá (<strong>Basket Case 2</strong><i> - 1990; </i><strong>Basket Case 3 - The Progeny</strong><i> – 1993</i>). El is érkeztünk a rendező egyik legnagyobb erényéhez, ami nem más mint az előbb említett, nagybetűs Stílus. Kis túlzással olyan Ő mint az AC/DC: elég néhány perc és tudod, hogy ez bizony nem lehet más műve. Ez persze nem azt jelenti, hogy ismételné önmagát, sokkal inkább azt, hogy igen markáns, egyéni íze van minden egyes munkájának.</div>
<div align="left" style="color: #001122; font-family: Verdana; font-size: 12px;">
<br /></div>
<div align="left" style="color: #001122; font-family: Verdana; font-size: 12px;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxvH2atid7R8YnON6sxf6L4GpXl_iEwAfNOOgcfQwkfNK8mK390A36dwBwADKfwaCAgDhLExpnxjCJ5PxN28zo3RjdDu4pSQll6NkJSFx-lNDxKb3yHgyzDCIdBxAU8kFtmPvsKr9J9dU/s1600/BasketCase01.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxvH2atid7R8YnON6sxf6L4GpXl_iEwAfNOOgcfQwkfNK8mK390A36dwBwADKfwaCAgDhLExpnxjCJ5PxN28zo3RjdDu4pSQll6NkJSFx-lNDxKb3yHgyzDCIdBxAU8kFtmPvsKr9J9dU/s320/BasketCase01.jpg" width="320" /></a>A <strong><em>Basket Case</em></strong> egy rettenetesen egyszerű, ám annál briliánsabb alapszituációra épül: adott egy fiatal, kissé furcsa srác aki egy kosárral a kezében, bosszúra szomjasan járja New York utcáit. A kosár eldeformálódott, mutáns, sziámi iker testvérét, Belial-t rejti, közös revansuk célpontjai pedig az orvosok, akik elválasztották őket egymástól. Később szerelmi szálba is belegabalyodik a furcsa testvérpár és egy rakás furcsa mellékszereplő is feltűnik a film fő helyszínéül szolgáló Hotel Broslin lakóinak személyében.</div>
<div align="left" style="color: #001122; font-family: Verdana; font-size: 12px;">
<br /></div>
<div align="left" style="color: #001122; font-family: Verdana; font-size: 12px;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnuGq_UmGFgFuMTrsClrqrDE2Udbc0AQ4rv76eVGJaR0uqelgibGLdCG4HFItG9L0DYgIjdzwGKq_2qs___RAsiZ67RAy2KPEQ7Gyj-EdGe_V-7XcvO5VMRBvhDm48pxGMCYzLm1Hd61g/s1600/basket+case+7.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="161" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnuGq_UmGFgFuMTrsClrqrDE2Udbc0AQ4rv76eVGJaR0uqelgibGLdCG4HFItG9L0DYgIjdzwGKq_2qs___RAsiZ67RAy2KPEQ7Gyj-EdGe_V-7XcvO5VMRBvhDm48pxGMCYzLm1Hd61g/s200/basket+case+7.jpg" width="200" /></a>Mint látható, néhány tőmondattal leírható az egész történet, mégis annyira eredeti, hogy ha Hollywoodban csak évente egy ilyen forgatókönyv születne manapság, máris halkabban kiáltanék ősi arab módszerek után. Ráadásul a nem mindennapi sztorihoz hozzáadódik még a hamisítatlan B-filmes színészi teljesítmény, a már keletkezésének idején is megmosolyogtató maszkok és <em>stop-motion</em> animáció, megfelelő mennyiségű gore-effekt, mesteri módon adagolt fekete humor, a 80-as évek utánozhatatlan hangulata, egy hihetetlenül groteszk szex jelenet és természetesen Henenlotter maga. Ezen összetevők által lett a <strong><em>Basket Case</em></strong> az ami, vagyis a <em>low-budget</em> szerzői filmek gnóm szörnyetege, a stílus elkötelezett rajongóinak örök kedvence, minden idők egyik legjobb horror-komédiája.</div>
<div align="left" style="color: #001122; font-family: Verdana; font-size: 12px;">
<br /></div>
<div align="left" style="color: #001122; font-family: Verdana; font-size: 12px;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkWaIl0YKFGDgJLVIhWkkU9E8lFV2uHYtMnsalrDChmoTyhg6CygSDFlXj8kffSW6_mRSd_Zi2WLiPsqkN7D2-OCSCRopDIYZ1s9PacL0s8EN7axSqNGW1hHE4dcNt5PZJFTvXU_lLQSI/s1600/gorebasketcase.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="243" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkWaIl0YKFGDgJLVIhWkkU9E8lFV2uHYtMnsalrDChmoTyhg6CygSDFlXj8kffSW6_mRSd_Zi2WLiPsqkN7D2-OCSCRopDIYZ1s9PacL0s8EN7axSqNGW1hHE4dcNt5PZJFTvXU_lLQSI/s320/gorebasketcase.jpg" width="320" /></a>Egészen nyilvánvaló, hogy maga a direktor sem vette teljesen komolyan a filmet, későbbi alkotásaihoz képest mégis viszonylag sötét tónusú lett a végeredmény. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a direkt humor itt még csak fűszerként jelenik meg ellentétben a két féktelen, LSD hatású színorgiát felvonultató folytatással, vagy az abszolút parodisztikus, 1990-es keletkezésű <b>Frankenhooker</b>rel. Egyébként egyszerre sajnálatos, és örömteli tény, hogy Henenlotter soha semmilyen körülmények között nem volt hajlandó engedni az elképzeléseiből. Hogy ez miért jó, az az előző sorok (jobb esetben a munkásság) ismeretében mindenkinek világos, viszont ez a kompromisszumképtelenség azt eredményezte, hogy a ma 59 éves rendező több mint 25 éves pályája során mindössze hat filmet tudott tető alá hozni. Én mindenesetre remélem, hogy az utóbbi években újra tomboló horrorláz ráirányítja a figyelmet a hozzá hasonló, méltatlanul mellőzött filmesekre, és a <b>Bad Biology</b> egy új kezdetet jelent számára. Mindenesetre ha soha többet nem készíthet filmet, akkor sem kell szégyenkeznie, hiszen igazán tiszteletre méltó, ha egy alkotó már legelső művével kitörölhetetlen nyomot hagy az <em>underground </em>filmtörténetben.<br />
<br /></div>
<div align="left" style="color: #001122; font-family: Verdana; font-size: 12px;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiw14jOKwpGxyGNf75shAXRxvqFQ2JJkt5v6wcRTh6dgvOcWMnR46LI-aK2cmH6YMwOpheePRmsVA4Y1JIExDxs1X4Ox5NV8lebeukvUQA-maH09AMviVajxMsGgEHbEqb54m4dqL_6GDw/s1600/Basket-Case-detail.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="246" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiw14jOKwpGxyGNf75shAXRxvqFQ2JJkt5v6wcRTh6dgvOcWMnR46LI-aK2cmH6YMwOpheePRmsVA4Y1JIExDxs1X4Ox5NV8lebeukvUQA-maH09AMviVajxMsGgEHbEqb54m4dqL_6GDw/s320/Basket-Case-detail.jpg" width="320" /></a><br />
<br /></div>
<div align="left" style="color: #001122; font-family: Verdana; font-size: 12px;">
Frank Henenlotter filmjei:</div>
<div align="left" style="color: #001122; font-family: Verdana; font-size: 12px;">
<br /></div>
<div align="left" style="color: #001122; font-family: Verdana; font-size: 12px;">
1982: <b>Basket Case </b>9/10</div>
<div align="left" style="color: #001122; font-family: Verdana; font-size: 12px;">
1988: <b>Brain Damage</b> 8/10</div>
<div align="left" style="color: #001122; font-family: Verdana; font-size: 12px;">
1990: <b>Basket Case 2.</b> 6/10</div>
<div align="left" style="color: #001122; font-family: Verdana; font-size: 12px;">
1990: <b>Frankenhooker </b>7/10</div>
<div align="left" style="color: #001122; font-family: Verdana; font-size: 12px;">
1992: <b>Basket Case 3. - The Progeny </b>5/10</div>
<div align="left" style="color: #001122; font-family: Verdana; font-size: 12px;">
2008: <b>Bad Biology </b>7/10</div>Dick Torrancehttp://www.blogger.com/profile/13961031067583898202noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1540052748871767280.post-23710917167752207012012-03-25T20:44:00.000+02:002012-05-19T17:04:15.535+02:00HOUSE OF THE GRINDING SUN – Szexről, erőszakról, címszavakban I.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhV6bMjzSdwlzxVvmVOc4BGy3pJfZKlS8DdBXZDlaQYXh1_v7ITSgdIL1IB6IQQDRKGkpsZHzrQsiEgK5NyTP21x5KKPyGv6sYHz_ON_ifYqLtmiJAWbXbG_uiNfy4KjaLOPTHsZRKBW5A/s1600/liberty83.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhV6bMjzSdwlzxVvmVOc4BGy3pJfZKlS8DdBXZDlaQYXh1_v7ITSgdIL1IB6IQQDRKGkpsZHzrQsiEgK5NyTP21x5KKPyGv6sYHz_ON_ifYqLtmiJAWbXbG_uiNfy4KjaLOPTHsZRKBW5A/s320/liberty83.jpg" width="220" /></a></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
A 60-as évek Amerikájában csodálatos
moziforradalom dúlt, ami a következő húsz évre kijelölte az
Aranykor utáni mainstream film útját. Ezzel egy időben - a
moziválság áldásos tevékenysége révén - a B filmek
eszeveszett tömeggyártása kitűnő alternatívát teremtett, ez
pedig a filmszínházak, a forgalmazás terén is reformokat hozott.
A tehetősebb réteg járhatott tovább a vörös szőnyeggel, míves
boltívekkel és nett személyzettel rendelkező filmpalotákba, a
romantikus lelkületűek a Plymouth Fury kényelmes ülésén
vihették mátkájukat a legközelebbi autósmoziba, míg a
földönfutó söpredék fillérekért ülhetett be akár egész
napra a lepukkant negyedek koszos utcáinak sarkán található
„grindhouse” mozikba. Itt nem állt fenn a veszélye, hogy a néző
véletlenül egy új hullámos francia művészfilmbe ütközik,
ellenben bárki nyakig merülhetett a vásznon és a nézőtéren
egyaránt megjelenő energetizáló, balneológiai jelentőséggel
bíró erőszak, illetve csöcstengerben. Isten a tanúm, ha létezne
ma ilyen hely, én bizony ki nem jönnék onnan.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Az itt vetített filmek minősége sok
esetben megkérdőjelezhető volt, de ha engem kérdezel, mára
klasszikussá érett mind. Egy olyan időszak legőszintébb filmjei, amit
a filléres digitális kamerák teremtette hétmilliárd filmrendező
korában már csak csodálattal lehet szemlélni. Szerencsére
visszasírni nem muszáj, hiszen ránk maradt egy kolosszális
szemétdomb, ahonnan bátran csipegethetünk magunknak alkalmi
celluloidmérget, elfogyni biztos nem fog.<br />
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWl4MCLQrUEKAEV_hbzOyyxFUvW8WgSxHSuqBq5n3XJxOYPMsknpVBIAjPkbLifqEEV3iGM5Fx0Y_gzDO8-SgKplYDNsGblFLtEcM9WdqHxv31hTzGwib8QAsG5duWjPD5ulpen2K9E8c/s1600/empirechong83.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="216" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWl4MCLQrUEKAEV_hbzOyyxFUvW8WgSxHSuqBq5n3XJxOYPMsknpVBIAjPkbLifqEEV3iGM5Fx0Y_gzDO8-SgKplYDNsGblFLtEcM9WdqHxv31hTzGwib8QAsG5duWjPD5ulpen2K9E8c/s400/empirechong83.jpg" width="400" /></a></div>
<a name='more'></a><br />
<br />
<div style="margin-bottom: 0cm;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzlbT0VSHxL_p0GjZcmEAFP9Rlpo2lQfPJpkIfu8ms96JCB2iTflPzLvAvQ8VKIrSyjcx1qevw4kGWG6KYaYZSKQ_qrS-nYwCkRo-x4RlW0QmX3bBo8McxikMN35rAOm3xJz-YQmrKt8Y/s1600/idrinkyourblood.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzlbT0VSHxL_p0GjZcmEAFP9Rlpo2lQfPJpkIfu8ms96JCB2iTflPzLvAvQ8VKIrSyjcx1qevw4kGWG6KYaYZSKQ_qrS-nYwCkRo-x4RlW0QmX3bBo8McxikMN35rAOm3xJz-YQmrKt8Y/s320/idrinkyourblood.jpg" width="293" /></a></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Nem is tudom hirtelen, hogy létezik -e
ékesebb példa a jelenség személtetésére, mint az 1970-es
keletkezésű<b> I Drink Your Blood</b>. Korának egyik legbrutálisabb
alkotása, ami habzó szájú dührohammal ajándékozott meg cenzort
és nézőt egyaránt, majd méltán tett szert kult státuszra
fél-amatőr mivolta, az elképesztően rossz színészi játék és
borzasztó dilettáns rendezés ellenére (pedig, ahogy az IMDb-ről
megtudtam, a direktor úr büszkélkedhet a világ első 35mm-re
forgatott egész estés melegpornójával, az pedig elég komoly
fegyvertény), avagy többek között ezek miatt. A nem sokkal később
gomba módra szaporodó rape 'n' revenge filmek egyik előfutárának
is tekinthető a kiindulópont (a renegát itt nem különböző
fegyverekkel teljesíti be bosszúját, hanem egy veszett kutya
vérével édesített lakomával kínálja az erőszaktevőket, hogy
aztán ők kegyetlenül begőzölve trancsírozzák fel egymást –
mondjuk úgy, félsikerrel jár), emellett sátánista szekta is
akad, melyek szintén komoly népszerűségnek örvendő felekezetek
voltak akkoriban. Felajzott, veszett, pszichopata, sátánista hippik
a jóravaló kisváros polgárai ellen (már ha városnak lehet
nevezni egy 40 fős lakosságú települést)? Békejel meg virágok,
mi? Szívemnek kedves moslékmócsing.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2mDY8WchgQaUxPG-V5jrRKTX2ucVu6wQ0X2-gU8vAwmqCfKblJ-63Av8PMJKDrVpAAvv1_qD3s6-w7txlgedxYP2LVie296CQTFvEB-i7naxIqEjwK1DBbdTYbsSca03hX4380V8Jaes/s1600/THEY+CALL+HER+ONE+EYE+Silver+Ferox+Design+(3)+copy.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2mDY8WchgQaUxPG-V5jrRKTX2ucVu6wQ0X2-gU8vAwmqCfKblJ-63Av8PMJKDrVpAAvv1_qD3s6-w7txlgedxYP2LVie296CQTFvEB-i7naxIqEjwK1DBbdTYbsSca03hX4380V8Jaes/s320/THEY+CALL+HER+ONE+EYE+Silver+Ferox+Design+(3)+copy.jpg" width="216" /></a>Ha pedig már szóba került a
rape'n'revege, a szubzsáner pionírja a ’74-es <b>They Call Her One
Eye </b>(ismert <b>Thriller: A Cruel Picture</b> és <b>Hooker's Revenge</b> címeken is), esszenciális mű. Nem csoda, hogy a világ minden tájáról
száműzték, mielőtt a grindhouse mozikban megtalálta a helyét és
beírta magát az exploitation filmtörténelembe, rögtön valahová
az előszó után. Mai szemmel nézve a „revenge” rész már nem
hiszem, hogy bárkit is túlzottan felzaklat (maximum az idegőrlő
lassítások miatt), a „rape” konkrét hardcore pornó jelenetei
viszont annak tudatában is erősek, hogy állítólag utólag lettek
beleillesztve a nagyobb siker, és persze az el nem maradt botrány
reményében. Nem tudom melyik filmben szemlélhetjük még premier
plánban, amint egy középkorú férfi análisan magáévá tesz egy
drogokkal telepumpált tinilányt, mikor pedig magját a hölgy
kloákájára üríti, a kamera némileg illetlen módon forog
tovább. Ha van még ilyen, én biztos nem láttam. Volt vér a svéd
pucában, ehhez kétség sem férhet. Egyébként sok társával
ellentétben (és még többel egyetemben) sajnos hatása erősen
megkopott az évek során. Amikor igen döcögős dramaturgia árán
eljutunk végre a bosszúig, az ósdi - ez a szó nálam legtöbbször
pozitív, jelen esetben negatív jelző - megoldások miatt a lényeg
lényegtelennek tetszik. Érdekes kérdés, hogy vajon mi az a titkos
hozzávaló, ami a kíméletlen idő múlásával egyik alkotást
klasszikussá érleli, míg a másik méregfogát kiapasztja?
Mindenesetre ez a film az adott pillanatban nem volt rest és minden
addigi tabut kegyetlenül meghágva szabad utat nyitott, amin azonban
még a követők is csak óvatosan, a padka mentén mertek haladni.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6Ubqf9Oho7zL5F-9SuEnjz-w5vl5y4G1p9Poj3_9RFqVWn5frUhMgDpBFcQaw7XmlaLhOFtHJ80dVrnKfOuXOAxVFS4WnWL5cQrqfofW_qW1ZzLc4D2yEX3V5D7-HPRMWy5bR-oS3oP0/s1600/THEY+CALL+HER+ONE+EYE+Silver+Ferox+Design+(2)+copy.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6Ubqf9Oho7zL5F-9SuEnjz-w5vl5y4G1p9Poj3_9RFqVWn5frUhMgDpBFcQaw7XmlaLhOFtHJ80dVrnKfOuXOAxVFS4WnWL5cQrqfofW_qW1ZzLc4D2yEX3V5D7-HPRMWy5bR-oS3oP0/s400/THEY+CALL+HER+ONE+EYE+Silver+Ferox+Design+(2)+copy.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Ha volt valami, ami egy grindhouse
falai között főszerepet játszott a csöcsök, seggek, pinák,
vér, belsőségek, nemi erőszak, automata fegyverek és ökölharcok
mellett, azok a nagy, amerikai verdák voltak. Megjelentek hát a
kocsik és a sátánista szekták, sőt a kocsikon közlekedő sátánista szekták is, mint a <b>Race With The Devil</b>
esetében, ahol <i>Peter Fonda</i> és barátai menekülnek előlük
fejvesztve, szupermodern lakókocsijuk börtönében. Egészen kiváló
film, nem túl erőszakos, de egyetlen percre sem unalmas, csillagos
ötös hangulattal. Némileg szokatlan, hogy tudunk azonosulni a
bőrüket menteni próbáló hősökkel, ezzel együtt pedig meg is
jelent a feszültség, ami a mai napig ottmaradt, rajta a
celluloidtekercsen és (gondolom) leginkább azok emlékeiben, akik a
megfelelő korban látták a filmet.<br />
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNdsqErzEWN1lDbMi6Po8zwQFohbSeU6ZMJY5ZJf3tnrzJubTEMkpLYlQk3EudiV8LoV2PwDElZGJBqR9IfTEwOgNjF3cSM7MLXA-aiqMdUdV0PvEMoYY5fSDQvfHZT99aC90XFNe5b-k/s1600/race_with_the_devil.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="306" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNdsqErzEWN1lDbMi6Po8zwQFohbSeU6ZMJY5ZJf3tnrzJubTEMkpLYlQk3EudiV8LoV2PwDElZGJBqR9IfTEwOgNjF3cSM7MLXA-aiqMdUdV0PvEMoYY5fSDQvfHZT99aC90XFNe5b-k/s400/race_with_the_devil.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhR71ToLG3CzZ-236q2bpMVDNbkvhhw382_omyIWcYTciJLsQ-86fC6wiDrQi0dNiLmuFBbLgaEZJ2_kLT6Cqbx0nQr-PEuR4GPpz9jetQlXlCajf6dua7fHAjHPBriLlDYz1fjpZ27HR0/s1600/dvdcover.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhR71ToLG3CzZ-236q2bpMVDNbkvhhw382_omyIWcYTciJLsQ-86fC6wiDrQi0dNiLmuFBbLgaEZJ2_kLT6Cqbx0nQr-PEuR4GPpz9jetQlXlCajf6dua7fHAjHPBriLlDYz1fjpZ27HR0/s200/dvdcover.jpg" width="136" /></a>De nem csak autós gyilkosok, hanem
gyilkos autók is gördültek a vásznakon, mint például a <b>The Car</b>
esetében. DE KÁR, hogy a hat évvel későbbi Christine
elhomályosítja az emlékét (mondjuk minden szempontból jobb
film), tréfálkozhatnék, amennyiben szeretném a vérlázítóan hitvány szóvicceket. Szeretem őket. Ahogy többé-kevésbé ezt a filmet is,
annak ellenére, hogy teljesen vértelen, ügyetlenül
rendezett, a szkript borzasztó gyenge, és bizony a logika is
megbicsaklik néhol, DE KÁR is ilyesmit felhozni egy démon által
megszállt autó ámokfutásáról szóló film esetében.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Az 1979-es <b>The</b> <b>Warriors</b> egy közeljövőben
játszódó gettófilm, egyike a korszak legjobb darabjainak.
Nevezhetnénk „ifjúsági exploitationnek”, ha nem volna kurva
nagy hülyeség ilyet mondani. A filmben felfedezhető minden
zsánerelem (tudom, tudom, az exploitation nem egy műfaj), de egyik
sem túl explicit módon, hanem az egyébként csont egyszerű
cselekmény mozgatórugójaként. Rengeteg társával ellentétben ez
a film, ha nagy vonalakban is, de törődik olyan bagatell
apróságokkal, mint a karakterrajz és a mondanivaló (utóbbi
mondjuk igen naiv, hősies kiáltvány a becsület és bátorság
nevében). Ez szolgáltatja azt a szívet, ami miatt mai napig
képes hatni az érzelmekre, és ami miatt tökéletesen érthető,
hogy sokan kedvenc filmjükként tartják számon <i>Walter Hill</i> egyik
legjobb villantását. Emellett minden idők egyik legmenőbb
képregényfilmje, annak ellenére, hogy nem képregény szolgáltatta
az alapot hozzá.<br />
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaY7Fo3S1rOxtQnurNpTsGnqXRnTAeTFGx07B2gC2BcmV-a-GiIyeqzHudexgmgp6eBpEYwHGzBUoW9GcLH3wtY03M_d3IOdvg7rdxSJIieef3OZWZ5nS27JIku3MLkhLdwdgC60sulDM/s1600/the-warriors2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaY7Fo3S1rOxtQnurNpTsGnqXRnTAeTFGx07B2gC2BcmV-a-GiIyeqzHudexgmgp6eBpEYwHGzBUoW9GcLH3wtY03M_d3IOdvg7rdxSJIieef3OZWZ5nS27JIku3MLkhLdwdgC60sulDM/s400/the-warriors2.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUviME4tNIO930LuzMdfiT3GSCtEdvBl21DNHRQFFiExcAitI5TDY_q8NPtuX9ik54M-nIymkto1U_9jHCN7dG1Jev79hxv_weMQ6pIigvjfewNcD73dLQwGUturoOAbuwBB_9WNmQTuU/s1600/exterminator_final.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUviME4tNIO930LuzMdfiT3GSCtEdvBl21DNHRQFFiExcAitI5TDY_q8NPtuX9ik54M-nIymkto1U_9jHCN7dG1Jev79hxv_weMQ6pIigvjfewNcD73dLQwGUturoOAbuwBB_9WNmQTuU/s200/exterminator_final.jpg" width="140" /></a></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
És a <b>The Exterminator</b>? Ó Istenkém,
mily' csodás alkotás! Olyan végtelenül primitív, mocskos és
brutális, hogy nélküle talán az egész ciklus „szebb” fényben
pompázna ma. Kérdés, hogy az kinek volna jó? Harry Callahan? Értelmiségi
Gandhi-szimpatizáns. Paul Kersey? Vajszívű tanonc.
Itt van (a teljesen hiteltelenül megformált) John Eastland, akivel
tényleg nem éri meg packázni! Miután barátjának hátát
kiskertté formálja néhány huligán egy kézi gereblyével, ő
bepöccen és szétlő, ledarál (szó szerint), eléget, vagy épp
patkányokkal falat fel mindenkit, aki az útjába kerül. Ha meg
senki nem kerül, akkor ő megy a ramazúri elébe. Gyönyörű film, lángszóróval
melengeti a szívemet.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHFG9BOm66B4-Jn2pEF6CxhawmyhjfWe6iegoizObwo8kvIyC1bZKWfAdMBolJeQ-YsnMHS-nw_78qkbckN6wey5usuEwlRC2MncMQLn0EAJwbU5iR7QWJ5KpQhOUrDCCBAr7pD2yTS7Q/s1600/hobo-with-a-shotgun-movie-poster.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHFG9BOm66B4-Jn2pEF6CxhawmyhjfWe6iegoizObwo8kvIyC1bZKWfAdMBolJeQ-YsnMHS-nw_78qkbckN6wey5usuEwlRC2MncMQLn0EAJwbU5iR7QWJ5KpQhOUrDCCBAr7pD2yTS7Q/s200/hobo-with-a-shotgun-movie-poster.jpg" width="130" /></a>Az utóbbi években a (szerintem elég
gyenge) <i>Rodriguez/Tarantino</i> double-feature nem létező sikerének
hullámait meglovagolva tucatjával ömlenek a nyakunkba a
szarabbnál-szarabb, és sajnos általában legkevésbé sem
szórakoztató neo-exploitation filmek, de szerencsére ezek között
is akad kivétel.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjXOVR0zERVTchRMTyBxs4bbUU8dqd-PJ-YtvEsYUIK-DshFWgj27ZqomlfylsMbQ3E3ELev_NpJeBL0SOt_uGuoX2Mt_GWQCS-Y8uudXMoH93h8TKt3iMPuw70PYsiLybgNrXutl30L8/s1600/HOBO_LOBBY+CARDS_HOBO+WITH+CART.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjXOVR0zERVTchRMTyBxs4bbUU8dqd-PJ-YtvEsYUIK-DshFWgj27ZqomlfylsMbQ3E3ELev_NpJeBL0SOt_uGuoX2Mt_GWQCS-Y8uudXMoH93h8TKt3iMPuw70PYsiLybgNrXutl30L8/s320/HOBO_LOBBY+CARDS_HOBO+WITH+CART.jpg" width="320" /></a>A<b> Hobo With a Shotgun</b> az elmúlt évek
egyik legjobb filmje, legalábbis számomra minden kétséget
kizáróan. Vérmocskos, gátlástalanul szórakoztató és emellett
példásan tisztelettudó film. <i>Rutger Hauer</i> alakítása tökéletesen
rímel a „letűnt kor” másodvonalbeli színészi játékára, a
film vége felé hallható monológja a 2011-es filmév egyik
legmaradandóbb néhány perce, és ha a néző addig nem tudta
eldönteni, hogy komolyan kell -e venni ezt az egészet avagy sem, ezek
után már tudja, hogy így is, úgy is. Közel sem olyan ostoba, mint amilyennek tűnik, de egy pillanatra sem felejt el
gátlástalanul mulattatni.<br />
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqPwdf_DFK_vFKT_EnYkm6EqwPCdKcCa1rS2ySTSeNr9-ePOOSvsANbY_vy70LqW5w_7EETKbFO3JKRD3uGVZxL_uOGrTwNEpC7IdPeznLBg0nEd0zg3sz8EyCZxe5vn2ms79AXsO5QoU/s1600/Fathers-day.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqPwdf_DFK_vFKT_EnYkm6EqwPCdKcCa1rS2ySTSeNr9-ePOOSvsANbY_vy70LqW5w_7EETKbFO3JKRD3uGVZxL_uOGrTwNEpC7IdPeznLBg0nEd0zg3sz8EyCZxe5vn2ms79AXsO5QoU/s200/Fathers-day.jpg" width="135" /></a>A <b>Father's Day</b> sajnos nem sikerült ennyire jól, pedig nagy várakozás előzte meg részemről. Hittem, ha valaki, a <i>Troma</i> képes lesz igazán akkurátusan megidézni
az éra filmjeit, és valóban, a Hobo mellett ez jutott legközelebb a célhoz, de sajnos közel sem telitalálat. A direkt
humor igen felesleges (ráadásul nagyon ótvar), a csapnivaló utolsó húsz percet pedig kár volt beleerőltetni. Úgy
sejtem maradt egy kis pénz a forgatás végén és a készítők úgy érezték, muszáj
elszórni és hozzácsapni a filmhez, bármi süljön is ki belőle. De van busás erőszak és vannak csöcsök is,
összességében tehát roppant mód szórakoztató műalkotás, ami ráadásul beteg, mint az AIDS-es fasz. Ha a film nem is teljesen, az apákat megerőszakoló, majd kíméletlennél kíméletlenebb módszerekkel kivégző Chris Fuchman figurája hibátlan.</div>
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7UOwW7Gn1-9bc5c3f2tiWutO7R337VxgaqvUI5yBJjfgZDXpmfgTwJcAM9y0_mOxAEFm9DMwz86cDA0HWlalx7B-Ja7dqmfXoYZDIVJFVFqt5_RT8yB8OCk5D9eK_On6HNe6GHNxhHg4/s1600/fday.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7UOwW7Gn1-9bc5c3f2tiWutO7R337VxgaqvUI5yBJjfgZDXpmfgTwJcAM9y0_mOxAEFm9DMwz86cDA0HWlalx7B-Ja7dqmfXoYZDIVJFVFqt5_RT8yB8OCk5D9eK_On6HNe6GHNxhHg4/s320/fday.jpg" width="214" /></a><br />
<br />
<br />
<br />
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
1970:<b> I Drink Your Blood </b>7/10</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
1974: <b>They Call Her One Eye </b>6/10</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
1975: <b>Race With The Devil </b>8/10</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
1977: <b>The Car </b>5/10</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
1979: <b>The Warriors</b> 9/10</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
1980: <b>The</b> <b>Exterminator </b>8/10</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
2011: <b>Hobo With A Shotgun </b>9/10</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
2011: <b>Father's Day </b>7/10</div>
<br />Dick Torrancehttp://www.blogger.com/profile/13961031067583898202noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1540052748871767280.post-66199034977308359822012-03-21T23:01:00.000+01:002012-05-19T17:07:23.944+02:00VARIÁCIÓK BOLDOGTALANSÁGRA - Todd Solondz filmjei<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWIuyE7nVzkOvFjmNmPVs2FyTqPmAW5t-hfdWs7RGX44nf3zwThU8oFvysBLfJBZ3860a72CZo6iWfVZuNClNSbnppzdSl8RJ4RihGN_b7kDbahuS0BoKfTxTyNlFbsjUmH6Gz7jZjGME/s1600/Solondz1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWIuyE7nVzkOvFjmNmPVs2FyTqPmAW5t-hfdWs7RGX44nf3zwThU8oFvysBLfJBZ3860a72CZo6iWfVZuNClNSbnppzdSl8RJ4RihGN_b7kDbahuS0BoKfTxTyNlFbsjUmH6Gz7jZjGME/s400/Solondz1.jpg" width="400" /></a><span style="color: #444444; font-family: Arial, Verdana, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px;">A szobafestőnek álcázott, kócos, randa fickó hosszasan kopogtatott az ajtómon mielőtt beengedtem volna, majd egyenesen beviharzott a gyerekszobába, feketére mázolta a falait, felgyújtotta a bölcsőt a benne alvó csecsemővel együtt, és ördögi kacagásban tört ki. Nem tudom miért, de vele röhögtem, torkom szakadtából.</span><br />
<div style="color: #444444; font-family: Arial, Verdana, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px; margin-bottom: 15px;">
<em></em><br />
<a name='more'></a><i>Todd Solondz</i><span style="color: #444444; font-family: Arial, Verdana, sans-serif;"> szabadidejében filmeket ír és rendez, amiket jobbára tökéletesen fals csomagolásban kínál, hogy aztán kárörvendve csapkodja a térdét, egyre torzuló arcod láttán. Trailer alapján legtöbb filmje limonádé. Végeredményben is, csak a frissítő citromlé savanykás zamata helyett szociopata apatej keserű utóíze marad a szájban, ráadásul jó sokáig.</span><br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqgMubpvAfur5X0JJKRUm5nkrwPYhAApAwAKmZ7GVzEM5u3Px76QMyfZnhaOYmVty7n5VkWJRRNoHWS33d46nR4fgV9w_G0ZYKNIulUoLuJ_55DZ2zGOJ3CYCo9RL3uDfdy7kByXAAf30/s1600/dollhouse.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqgMubpvAfur5X0JJKRUm5nkrwPYhAApAwAKmZ7GVzEM5u3Px76QMyfZnhaOYmVty7n5VkWJRRNoHWS33d46nR4fgV9w_G0ZYKNIulUoLuJ_55DZ2zGOJ3CYCo9RL3uDfdy7kByXAAf30/s200/dollhouse.jpg" width="134" /></a><i>Solondz</i> valahogy úgy áll az emberekkel, mint én a csokoládéval. Hiszed vagy sem, egyáltalán nem szeretem a csokit. Nem vagyok rá mérges, nem borít ki, megtanultam elfogadni, hogy mások rajonganak érte. Ettől nekem még nem muszáj. Világában mindenki testi-lelki fogyatékos. Minimum az egyik, de leginkább mindkettő. Nem tör pálcát felettük, nála a pedofil erőszaktevő semmivel sem jobb vagy rosszabb, mint a jómódú elővárosi család tíz év körüli kölke.</div>
<div style="color: #444444; font-family: Arial, Verdana, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px; margin-bottom: 15px;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVd5e4WEShSfHdy_Hy_kr5N2K0qnEkesJ7ZDOTiHkMiABFGKLRNRUbz0Ty8GTr0OEM4v06MEQ6oiokP6oFzAbDtIdwi6_Rgw3zRw3m1nHs9CgtV75bFzSQVxoav7g8Ye0rxrN6_eSugbg/s1600/happiness.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVd5e4WEShSfHdy_Hy_kr5N2K0qnEkesJ7ZDOTiHkMiABFGKLRNRUbz0Ty8GTr0OEM4v06MEQ6oiokP6oFzAbDtIdwi6_Rgw3zRw3m1nHs9CgtV75bFzSQVxoav7g8Ye0rxrN6_eSugbg/s200/happiness.jpg" width="140" /></a>1995-ben a <strong>Welcome To The Dollhouse</strong> azonnal felhívta a figyelmet emberünkre (évekkel korábban már készített egy filmet a beszédes <strong>Fear, Anxiety & Depression</strong> címmel, ám az komolyabb visszhang nélkül maradt). Nem is érdemtelenül tette, hisz szemtelenül rohadék mozi, tökéletes alapozása egy elképesztően egységes, az önismétlést (jobbára) mégis messzire kerülő karriernek. Magnum opusa az 1998-as <strong>Happiness</strong>, ami masszív rajongótábort, és hasonlóan masszív botrányokat teremtett pillanatok alatt, a néhány évvel korábbi díjesőt pedig tomboló díjorkánnal fejelte meg. Imádni valóan kellemetlen film, ahogy következő két műve is, bár mintha a <strong>Storytelling</strong> és a <strong>Palindromes</strong> (ahol a mélabús melankólia és a döbbenetesen morbid humor egész elképesztő módon fuzionál) egyaránt fél fokkal kíméletesebben bánna a nézőkkel. Persze ilyen magasságban ez könnyen lehet egyszerű káprázat.</div>
<div style="color: #444444; font-family: Arial, Verdana, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px; margin-bottom: 15px;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBvYUXpZlwavBNiK_R7Pnd0yPyM8BKs8jZIaN3OYjqsNGxNqIOtfi7pN4snXXamLkKBJU2Bkb-gVr0_sU25I-HkwJZ7z6qWvQKL6g4baf-uJJUbR-U-ud56BpkMtD516_B1OpMXM7fcjc/s1600/paliondromes.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBvYUXpZlwavBNiK_R7Pnd0yPyM8BKs8jZIaN3OYjqsNGxNqIOtfi7pN4snXXamLkKBJU2Bkb-gVr0_sU25I-HkwJZ7z6qWvQKL6g4baf-uJJUbR-U-ud56BpkMtD516_B1OpMXM7fcjc/s200/paliondromes.jpg" width="149" /></a></div>
<div style="color: #444444; font-family: Arial, Verdana, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px; margin-bottom: 15px;">
Korábban is előfordult már, hogy egy adott karakter egyik filmjéből egyszer csak átsétál a másikba, tizenegy évvel a <strong>Happiness</strong> után azonban annak teljes kompániája teszi tiszteletét az alternatív folytatásnak tekinthető <strong>Life During Wartime</strong>-ban. Azonban mindenki új arc mögé bújt, más korban és bőrben tér vissza. Érdekes elképzelés, de sajnos a figurák kiindulópontja és első körben megtett (vagy épp meg nem tett) lépéseik lényegesen érdekesebbek voltak, mint ahol „ma” tartanak, így azt hiszem joggal érzem ezt (erényei ellenére is) <i>Solondz</i> első feleslegesnek mondható filmjének.</div>
<div style="color: #444444; font-family: Arial, Verdana, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px; margin-bottom: 15px;">
</div>
<div style="color: #444444; font-family: Arial, Verdana, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px; margin-bottom: 15px;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGN9z44kyqUFWI7gvSTSzLbN3T6WYbg4TGOB15PRp-QSNXl6SWn9Ah-saU2KXYVfUWBqoIv0EeA2QDa8viNy5qYWm2kw8Z2YpvmG0fWPyY2QIeTyhOWHREfrGQn5TLQFUNDR3spyfWMog/s1600/Storytelling.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGN9z44kyqUFWI7gvSTSzLbN3T6WYbg4TGOB15PRp-QSNXl6SWn9Ah-saU2KXYVfUWBqoIv0EeA2QDa8viNy5qYWm2kw8Z2YpvmG0fWPyY2QIeTyhOWHREfrGQn5TLQFUNDR3spyfWMog/s200/Storytelling.jpg" width="138" /></a>A <strong>Storytelling</strong> egyik epizódjában mondja apa a fiának: „Van az optimizmus, és van a hülyeség. Nagyon vékony a határvonal.” <i>Todd Solondz</i> nem hülye, és véletlenül sem akar az lenni, így olyan távol tartja magát ettől a vonaltól, amennyire lehetséges.</div>
<div style="color: #444444; font-family: Arial, Verdana, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px; margin-bottom: 15px;">
Én pedig nem lehetek elég hálás ennek a randa, kócos mizantrópnak amiért felgyújtotta a gyerekemet és végre röhöghettem egy jót.</div>
<div style="color: #444444; font-family: Arial, Verdana, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px; margin-bottom: 15px;">
<br />
<br />
<br />
<br /></div>
<div style="color: #444444; font-family: Arial, Verdana, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px; margin-bottom: 15px;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj69zt3mGryBqX1wNINP0FGNqUeorSvM1YaDvyqcdlQwwsv0DjeWRKqHNfXhTDbNI4l05pdrNR9XX2fCSuoAwpq_iqx_05x9J_cDwr_w0BgU2keabg0kxFnFBpHuK4jcHnnooTPrW__9Xs/s1600/life-during-wartime-poster.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj69zt3mGryBqX1wNINP0FGNqUeorSvM1YaDvyqcdlQwwsv0DjeWRKqHNfXhTDbNI4l05pdrNR9XX2fCSuoAwpq_iqx_05x9J_cDwr_w0BgU2keabg0kxFnFBpHuK4jcHnnooTPrW__9Xs/s200/life-during-wartime-poster.jpg" width="134" /></a></div>
<div style="color: #444444; font-family: Arial, Verdana, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px; margin-bottom: 15px;">
1995 - <strong>Welcome To The Dollhouse</strong> <i>(Isten hozott a babaházban)</i> 9/10</div>
<div style="color: #444444; font-family: Arial, Verdana, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px; margin-bottom: 15px;">
1998 - <strong>Happiness</strong><i> (A boldogságtól ordítani) </i>10/10</div>
<div style="color: #444444; font-family: Arial, Verdana, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px; margin-bottom: 15px;">
2001 - <strong>Storytelling</strong><i> (Helyzetek és gyakorlatok) </i>9/10</div>
<div style="color: #444444; font-family: Arial, Verdana, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px; margin-bottom: 15px;">
2004 - <strong>Palindromes</strong><i> (Palindrómák) </i>10/10</div>
<div style="color: #444444; font-family: Arial, Verdana, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px; margin-bottom: 15px;">
2009 - <strong>Life During Wartime</strong> 7/10</div>Dick Torrancehttp://www.blogger.com/profile/13961031067583898202noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1540052748871767280.post-9911942704462213012012-03-21T22:45:00.000+01:002012-03-26T22:53:00.698+02:00FILMNAPLÓ - 2012. február<br />
<div data-mce-style="text-align: left;" style="background-color: ; color: #444444; font-family: Arial, Verdana, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px; margin-bottom: 15px; text-align: left;">
<strong>Artist, The</strong> /2011/ ***** (Hollywood mai elkorcsosultsága egyre több filmest késztet a valódi mozi előtti tisztelgésre. A Némafilmes a jelenség talán legjobb példája.) </div>
<div style="background-color: ; color: #444444; font-family: Arial, Verdana, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px; margin-bottom: 15px;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSovdO5bGXeYOFILD4EcV2PF9T0wobctdSE_H7B6Sc8DYHBV8IefrY-upnym74vOHy76fQ5JZDVxu516MlzPBDAI4BWypV9kBh0mpGX8yZILtUuH4E48U5-zs0julMqDAPzRYzCxqZDrQ/s1600/deadheat.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSovdO5bGXeYOFILD4EcV2PF9T0wobctdSE_H7B6Sc8DYHBV8IefrY-upnym74vOHy76fQ5JZDVxu516MlzPBDAI4BWypV9kBh0mpGX8yZILtUuH4E48U5-zs0julMqDAPzRYzCxqZDrQ/s320/deadheat.jpg" width="227" /></a><strong>Carnage</strong> /2011/ ***1/2 (Polanski és négy elsőosztályú színésze jól kiröhög minket egy délutáni ujjgyakorlat keretében.)</div>
<div style="background-color: ; color: #444444; font-family: Arial, Verdana, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px; margin-bottom: 15px;">
<strong>Dangerous Method, A </strong>/2011/ *** (Fura ez a Cronenberg mióta nem is olyan fura. Előző két filmjével történet és forma szempontjából is idegen terepre merészkedett, de a felszín alatt színültig töltötte őket sajátos stílusjegyekkel. Erre itt ez a forgatókönyv, mely minden szempontból érte kiált, és nem csinál mást, mint felolvastatja remek színészeivel.)</div>
<div style="background-color: ; color: #444444; font-family: Arial, Verdana, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px; margin-bottom: 15px;">
<strong>Dead Heat </strong>/1988/ ***** (Van aki a gyerekeket és van aki Istent, én meg a 80-as évek B filmjeit szeretem mindennél jobban. (A filmet egyébként Terry Black írta. Nem a Budapest TV nagyformátumú művésze, hanem a Shane tesója.))</div>
<div style="background-color:; color: #444444; font-family: Arial, Verdana, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px; margin-bottom: 15px;">
<br /></div>
<div style="background-color:; color: #444444; font-family: Arial, Verdana, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px; margin-bottom: 15px;">
</div>
<a name='more'></a><div style="margin-bottom: 15px;">
<strong>Delirium</strong> /1972/ **** (Nem titok, hogy veszettül komálom a csapnivalóan dilettáns trasht, a giallokat pedig nem kevésbé, így ez a film e két kategória egészen káprázatos hibridjeként könnyű szerrel sodort a címben jelzett önkívületbe.)</div>
<div style="margin-bottom: 15px;">
<strong>Deranged</strong> /1974/ **** (Ez aztán fura egy film. A lehető legjobb értelemben.)</div>
<div style="margin-bottom: 15px;">
<strong>Dream Home</strong> /2010/ **** (Válságérzékeny szocio-slasher Hongkongból. Szenzációs móka!)</div>
<div style="margin-bottom: 15px;">
<strong>Girl Who Played With Fire, The</strong> /2009/ ** (A könyv is jóval gyengébb az előzménynél, ez viszont annyival soványabb, mint Lisbeth Salander Lang Györgyinél.)</div>
<div style="margin-bottom: 15px;">
<strong>God Bless Ozzy Osbourne</strong> /2011/ **** (Hell yeah!)</div>
<div style="margin-bottom: 15px;">
<strong>Hugo</strong> /2011/ **** (Az öreg Marty is levelet írt közös szerelmünkhöz. Szerencséje, hogy nem vagyok a monogámia híve, így az ilyesmit mindig szívesen veszem.)</div>
<div style="margin-bottom: 15px;">
<strong>Images</strong> /1972/ ***** (Altman grandiózus rendezőzseni volt. Egyes számú bizonyíték.)</div>
<div style="margin-bottom: 15px;">
<strong>Inferno</strong> /1980/ **** (Nem olyan jó, mint a Suspiria, de Argento itt még megérdemelten pöffeszkedett az euro-horror trónján.)</div>
<div style="margin-bottom: 15px;">
<strong>J. Edgar</strong> /2011/ *** (Eastwoodtól kevés és felszínes, amúgy élvezhető.)</div>
<div style="margin-bottom: 15px;">
<strong>Let Me In </strong>/2010/ *** (Mondd, hogy jobb, mint a svéd verzió, esküszöm felképellek. Pedig közel sem nézhetetlen, csak mégis minek ez az egész?!)</div>
<div style="margin-bottom: 15px;">
<strong>Martha Marcy May Marlene</strong> /2011/ ***1/2 (Egynek jó. Plusz ennek az Olsennek már nem csak a házi pornójára vagyok kíváncsi.)</div>
<div style="margin-bottom: 15px;">
<strong>Matinee</strong> /1993/ **** (Akkora móka, mint John Goodman bendője.)</div>
<div style="margin-bottom: 15px;">
<strong>One False Move</strong> /1992/ ***** (Felejthetetlen, mégis elfeledett film. Nagy kár.)</div>
<div style="margin-bottom: 15px;">
<strong>Psycho Cop</strong> /1989/ ***** (Ez ugyebár nem igényel kommentárt.)</div>
<div style="margin-bottom: 15px;">
<strong>Take Shelter</strong> /2011/ ***** (Kétségtelenül az elmúlt évek egyik legjobb amerikai független filmje.)</div>
<div style="margin-bottom: 15px;">
<strong>Tingler, The</strong> /1959/ **** (Ezek az "ósdi" mozik valahogy annyival szerethetőbbek a maiakál, mint a babgulyás a nyaklevesnél.)</div>
<div style="margin-bottom: 15px;">
<strong>Undefeatable</strong> /1993/ ? (Na, ez aztán monumentális egy szarkupac.)</div>
<div style="margin-bottom: 15px;">
<strong>We Need To Talk About Kevin</strong> /2011/ **** (Maga a film is erős, de ami miatt igazán emlékezetes marad, az Tilda Swinton emberfeletti alakítása.)</div>
<div style="margin-bottom: 15px;">
<strong>Whatever Works</strong> /2009/ *** (Öreg Woody, (majd)nem vén Woody.)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQgswpRH_LSJtvQC7rj-r1Ysbg038JI9r9klKwAReSE6WkP2fLaK3o5J2hTU0XWLiRiIGRnYrY4Dy7F8udsMI4APP9p3NUhLdDd51IwNrCSrxZpdrJ_Zk2OhYLZVtvMTg32xuSkn-8Ax0/s1600/TAKE-SHELTER.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="297" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQgswpRH_LSJtvQC7rj-r1Ysbg038JI9r9klKwAReSE6WkP2fLaK3o5J2hTU0XWLiRiIGRnYrY4Dy7F8udsMI4APP9p3NUhLdDd51IwNrCSrxZpdrJ_Zk2OhYLZVtvMTg32xuSkn-8Ax0/s400/TAKE-SHELTER.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="margin-bottom: 15px;">
<br /></div>
<br />Dick Torrancehttp://www.blogger.com/profile/13961031067583898202noreply@blogger.com0