Saját fotó
Hi. I'm Dick. Jack's dull boy.
Üzemeltető: Blogger.
RSS

„SZEGÉNY EMBER PISZKOS HARRY-JE” - A Bosszúvágy saga


Charles Bronson kemény férfiember volt, nem csoda, hogy minden idők egyik legkeményebb powerviolence zenekara ugyanúgy róla kapta nevét, mint minden idők egyik legkeményebb brit fegyence.
Paul Kersey is egy kemény, hamisítatlan, régi vágású férfiember. Az ilyenek a 70-es években még nem átallották mellre szívni, ha feleségük és lányuk csoportos nemi erőszak, vandalizmus, és holmi gyilkosság áldozataiként végzik. Jeff Goldblum és csirkefogó komái azonban nem voltak tisztában vele, milyen fából faragták ezt a jancsibajszos pacákot. Keményből. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, Paul Kersey kemény férfiember.


  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

MÁSFÉL TEST, EGY LÉLEK - Frank Henenlotter és a Basket Case

(Az írás először itt jelent meg, 2009-ben.)

Frank Henenlottert bizonyos, sajnálatosan szűk körökben félistenként tisztelik, míg mások tehetségét megkérdőjelezik, rosszabb esetben semmibe is veszik. Ezzel valószínűleg maga az alkotó is tisztában van, és ami a legszebb a dologban, hogy ez látszólag cseppet sem zavarja. Henenlotter a leginkább öntörvényű és kreatív ma élő filmesek egyike, aki soha, semmilyen áron nem volt hajlandó engedni sajátos elképzeléseiből - hál' Istennek, mondom én. Témaválasztásai alapján David Cronenberghez szokás hasonlítani, filmjeit pedig a Bad Taste-tel, Peter Jackson 1987-es splatterével szokták rokonítani. Való igaz, ha a kanadai mester a „bio-horror”, akkor Henenlotter a „bio-trash” guruja, Jackson és közte viszont akad egy nagy különbség: az ő King Kongjára baromi kíváncsi lennék. 


  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

HOUSE OF THE GRINDING SUN – Szexről, erőszakról, címszavakban I.


A 60-as évek Amerikájában csodálatos moziforradalom dúlt, ami a következő húsz évre kijelölte az Aranykor utáni mainstream film útját. Ezzel egy időben - a moziválság áldásos tevékenysége révén - a B filmek eszeveszett tömeggyártása kitűnő alternatívát teremtett, ez pedig a filmszínházak, a forgalmazás terén is reformokat hozott. A tehetősebb réteg járhatott tovább a vörös szőnyeggel, míves boltívekkel és nett személyzettel rendelkező filmpalotákba, a romantikus lelkületűek a Plymouth Fury kényelmes ülésén vihették mátkájukat a legközelebbi autósmoziba, míg a földönfutó söpredék fillérekért ülhetett be akár egész napra a lepukkant negyedek koszos utcáinak sarkán található „grindhouse” mozikba. Itt nem állt fenn a veszélye, hogy a néző véletlenül egy új hullámos francia művészfilmbe ütközik, ellenben bárki nyakig merülhetett a vásznon és a nézőtéren egyaránt megjelenő energetizáló, balneológiai jelentőséggel bíró erőszak, illetve csöcstengerben. Isten a tanúm, ha létezne ma ilyen hely, én bizony ki nem jönnék onnan.

Az itt vetített filmek minősége sok esetben megkérdőjelezhető volt, de ha engem kérdezel, mára klasszikussá érett mind. Egy olyan időszak legőszintébb filmjei, amit a filléres digitális kamerák teremtette hétmilliárd filmrendező korában már csak csodálattal lehet szemlélni. Szerencsére visszasírni nem muszáj, hiszen ránk maradt egy kolosszális szemétdomb, ahonnan bátran csipegethetünk magunknak alkalmi celluloidmérget, elfogyni biztos nem fog.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

JOBB MA EGY SÁTÁN, MINT HOLNAP KETTŐ – Az Ördögűző filmek


A hetvenes évek elején unottan kavargatta üstjét Belzebub a purgatóriumban, azon búslakodván, hogy a fiatalok már nem érdeklődnek olyan lázasan társasága iránt, ahogyan az illendő volna. Fogta tehát vasvilláját és Hollywoodba ment, hogy filmsztár legyen. Bennem meg azóta sem olvadt fel a szar.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

VARIÁCIÓK BOLDOGTALANSÁGRA - Todd Solondz filmjei

A szobafestőnek álcázott, kócos, randa fickó hosszasan kopogtatott az ajtómon mielőtt beengedtem volna, majd egyenesen beviharzott a gyerekszobába, feketére mázolta a falait, felgyújtotta a bölcsőt a benne alvó csecsemővel együtt, és ördögi kacagásban tört ki. Nem tudom miért, de vele röhögtem, torkom szakadtából.


  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

FILMNAPLÓ - 2012. február


Artist, The /2011/ ***** (Hollywood mai elkorcsosultsága egyre több filmest késztet a valódi mozi előtti tisztelgésre. A Némafilmes a jelenség talán legjobb példája.) 
Carnage /2011/ ***1/2 (Polanski és négy elsőosztályú színésze jól kiröhög minket egy délutáni ujjgyakorlat keretében.)
Dangerous Method, A /2011/ *** (Fura ez a Cronenberg mióta nem is olyan fura. Előző két filmjével történet és forma szempontjából is idegen terepre merészkedett, de a felszín alatt színültig töltötte őket sajátos stílusjegyekkel. Erre itt ez a forgatókönyv, mely minden szempontból érte kiált, és nem csinál mást, mint felolvastatja remek színészeivel.)
Dead Heat /1988/ ***** (Van aki a gyerekeket és van aki Istent, én meg a 80-as évek B filmjeit szeretem mindennél jobban. (A filmet egyébként Terry Black írta. Nem a Budapest TV nagyformátumú művésze, hanem a Shane tesója.))

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS